Nyáry Pál

Munkássága: politikus
Adományozás dátuma: 2005. március 15.

Nyáregyháza szülöttje elemi iskoláit Nagykőrösön, középiskoláit Debrecenben végezte, Pesten tett ügyvédi vizsgát. Pest-Pilis-Solt vármegye tisztviselőjeként kezdte pályafutását. 1838-tól a főjegyzői, 1845-től a másodalispáni tisztséget töltötte be. Segédkezett a pesti magyar Nemzeti Színház megalapításánál, rövid ideig igazgatója is volt. Meghatározó szereplője volt a pesti forradalomnak, az Országos Honvédelmi Bizottmány tagjaként jelentős szerepet vállalt az önállóságért folytatott küzdelemben, miközben mindvégig megmaradt az udvarral 1848-as alapon megegyezni hajlandók táborában. Az 1849 elején Debrecenbe költöző országgyűlésen az ún. Békepárt egyik vezéralakja lett. Kitartott a kormány mellett a világosi fegyverletételig, és nem hagyta el az országot sem. Elfogták, és annak ellenére, hogy nem szavazta meg a trónfosztást, előbb halálra, majd 10 év várfogságra ítélték, amelyből hét évet töltött le a csehországi Josephstadtban. Börtönbüntetése után, az 1860-as években a Határozati Párt egyik vezéralakjaként vett részt az országos politikában. Házasságot nem kötött, élettársa az 1840-es évektől Schodelné Klein Rozália híres opera-énekesnő volt. Gyermekeik nem születtek. Halála különös rejtély: a pesti Stein-ház tetejéről vetette le magát, búcsúlevelét a zsebében hagyva. Élete utolsó szakaszában és a halálát követő emlékezésekben rendre a „Vasember” jelzővel illették, ily módon adózva jellemének szilárdsága előtt.